|
Az előadás, amelynek 1997 májusában volt a bemutatója, mostanra
szinte bejárta egész Európát. Érdekessége, hogy Mamontovas Andrius,
akit Hamlet szerepében láthatunk valójában nem színész, hanem
a legnépszerűbb litván rock énekes. „A litván színház tartóoszlopaitól
körülvéve Andrius Mamontovas belevetette hát magát Nekrosius Hamletjébe,
fekete farmerjében, bakancsban, gyönggyel a fülében, vörösre festett
hajjal. Elmerült egy jégvilágban, ahol az emberekből farkas ordítás
tör elő, ahol kalapál az eső, ahol kibuggyan a belső nyugtalanság
– azé a kérdésé, ami Nekrosius szerint a Hamlet legrejtélyesebb
kérdése: „Miért csinál egy apa bolondot a fiából, aki árva? Szétrombolja
az elméjét. Gyilkosságba taszítja. Halálba küldi. Melyik apa kívánhat
ilyet?"
( Brigitte Salino – Le Monde, 1998. július 10.)
„Ilyen Hamletet még sohasem láttunk, lélegzetvisszafojtva kell
figyelni minden pillanatát. Az érzelmekben gazdag előadás visszarepít
bennünket a múltba, és mélyen leás a tudatunkba, hogy újra felfedezzük
Shakespeare-t. Végtelen időkig el tudnánk nézni ezt a produkciót."
(Franco Quadri, La Repubblica)
„A vilniusi Hamlet a leghaladóbb gondolkodásúak előadása. Nekrosius
nem dramatizálja a szöveget, hanem képekké formálja a mögöttük
rejlő tartalmat. Nem is használja a teljes szöveget. Aki rejtett
üzenetet keres az előadásban, hiányolni fogja Hamletet, a szomorú
bohócot, a gondolkodó herceget, a tépelődő filozófust, a melankolikus
lázadót. Ez a Hamlet azonban páratlanul neurotikus, meggyötört,
ödipuszi gyermek-herceg."
(Sigfrid Löffler, Die Zeit)
„A rock-sztár Andrius Mamontovas vilniusi színpadi bemutatkozása
nem lett volna ilyen hatalmas esemény, ha nem áll mögötte Eimuntas
Nekrosius. Nekrosius a balti államok legjelentősebb színpadi rendezője
és vitathatatlanul az európai színház egyik legnagyobb hatású
egyénisége. Hamletje oly fekete, lármás és kegyetlen, amilyen
fehér, csendes és kifinomult volt Antoine Vitez előadása. Erőteljes
színpadi képei miatt a rendezőt korábban „a Baltikum Bob Wilsonjának"
nevezték. Azóta erre az összehasonlításra már nincs szükség."
(Brigitte Salino, Le Monde)
„A litván Hamlet olyan, mint egy könyörtelenül felzaklató ritmus,
amelynek nyugtalan harmóniájától nem lehet szabadulni. Bár a színpadi
képek tartalma, textúrája néha nehezen érthető, mégis elbűvölve
nézzük az előadást, egyre növekvő meggyőződéssel arról, hogy remekművet
látunk. A Hamlet kétségtelenül Nekrosius opus magnuma. A szokatlanul
személyes előadás a rendező világképének összefoglalása éppúgy,
mint színházának költészetéé. A litván rendező olyan merészséggel
állítja színpadra a Hamletet, mintha saját poklát keresné benne."
(Lukasz Drewniak, Lengyelország) „Nekrosius Hamletje konkrét és
fájdalmasan valódi. Valódi a fizikai fájdalom, a félelem, a kegyetlenség
tekintetében. A jég, a víz, a tűz, a hamu nem jelzésszerű, hanem
olyan autentikus és érzékelhető, hogy valóban hideg-, mocsok-
és fájdalomérzetet kelt, nem csupán a színpadi alak, hanem egyenesen
a színész számára. Minden érzés és érzelem testi próbatétel a
színész számára, semmi sem jelzésszerű, minden a valódiságával
ráz meg. Az előadás borongó szépsége ősi és barbár, csakúgy, mint
a világ, amelyről szól. Az emberiség vágóhídra vitt állatokat
idéz, melyeket minden irányból halálos félelem vesz körül. Más
világ sem az álmokban, sem az emlékekben nem létezik."
(Tomasz Kubiliowski, Lengyelország)
„Nekrosius Hamletje hatalmas jéghegyként emelkedett ki az Óceánból.
Ez a Hamlet egy őrült munkája, ugyanakkor egy gyakorlott színházi
mesteré, látnoké, aki elképesztő józansággal figyeli a világot
és tökéletesen átlát az emberi lélek hiúságán. Az előadás kettős
koncentrációt kíván a nézőtől, kiélezi érzékeinket – úgy érezzük,
hogy szemünk és fülünk szokatlanul élesen fogadja be a hatásokat,
mintha hallucinálnánk vagy álmodnánk." (Beata Gucialska, Lengyelország)
„Egy ilyen Hamlet-előadás teljes zűrzavart okoz az emberi tudatban.
Feje tetejére állít mindent, amit eddig tudtunk, vagy gondoltunk.
Csak nagyon bölcs és szabad ember lehet olyan nagyvonalú, mint
Nekrosius. Az előadást nézve nem az a legmeghökkentőbb, amit már
régóta tudunk, nem az, hogy a rendező ennyire kivételes tehetség,
hanem az, hogy fogalmunk sem volt, milyen darabot írt valójában
Shakespeare." (Marina Zajonc, Oroszország) „Mostantól a fiatal
generációk csupán az Andrius Mamontovas által megformált Hamletre
fognak emlékezni. Ezzel az előadással a litván színház büszkén
beléphet a XXI. századba. Felmerült, hogy a negyedik LIFE fesztivál
még a megnyitás előtt bezárja kapuit, mivel a litván Hamleten
aligha tehet túl bármi."
(Julijus Lozoraitis, Litvánia)
|