2000. november 10. - 2000. november 29.





 

MENO FORTAS
(VILNIUS)
november
10, 11, 12
SHAKESPEARE:
Hamlet
Vígszínház,
19 h
Rendezte:
Eimuntas Nekrošius

(A La Batie, Festival de Genčve, Parma Teatro Festival, Zuercher Theater Spektakel, Hebbel Theater Berlin, Aldo Miguel Grompone koprodukciója)
Fotók: 

>> Sajtóbeszélgetés <<

 

Az előadás, amelynek 1997 májusában volt a bemutatója, mostanra szinte bejárta egész Európát. Érdekessége, hogy Mamontovas Andrius, akit Hamlet szerepében láthatunk valójában nem színész, hanem a legnépszerűbb litván rock énekes. „A litván színház tartóoszlopaitól körülvéve Andrius Mamontovas belevetette hát magát Nekrosius Hamletjébe, fekete farmerjében, bakancsban, gyönggyel a fülében, vörösre festett hajjal. Elmerült egy jégvilágban, ahol az emberekből farkas ordítás tör elő, ahol kalapál az eső, ahol kibuggyan a belső nyugtalanság – azé a kérdésé, ami Nekrosius szerint a Hamlet legrejtélyesebb kérdése: „Miért csinál egy apa bolondot a fiából, aki árva? Szétrombolja az elméjét. Gyilkosságba taszítja. Halálba küldi. Melyik apa kívánhat ilyet?"
( Brigitte Salino
Le Monde, 1998. július 10.)

„Ilyen Hamletet még sohasem láttunk, lélegzetvisszafojtva kell figyelni minden pillanatát. Az érzelmekben gazdag előadás visszarepít bennünket a múltba, és mélyen leás a tudatunkba, hogy újra felfedezzük Shakespeare-t. Végtelen időkig el tudnánk nézni ezt a produkciót."
(Franco Quadri, La Repubblica)

„A vilniusi Hamlet a leghaladóbb gondolkodásúak előadása. Nekrosius nem dramatizálja a szöveget, hanem képekké formálja a mögöttük rejlő tartalmat. Nem is használja a teljes szöveget. Aki rejtett üzenetet keres az előadásban, hiányolni fogja Hamletet, a szomorú bohócot, a gondolkodó herceget, a tépelődő filozófust, a melankolikus lázadót. Ez a Hamlet azonban páratlanul neurotikus, meggyötört, ödipuszi gyermek-herceg."
(Sigfrid Löffler, Die Zeit)

„A rock-sztár Andrius Mamontovas vilniusi színpadi bemutatkozása nem lett volna ilyen hatalmas esemény, ha nem áll mögötte Eimuntas Nekrosius. Nekrosius a balti államok legjelentősebb színpadi rendezője és vitathatatlanul az európai színház egyik legnagyobb hatású egyénisége. Hamletje oly fekete, lármás és kegyetlen, amilyen fehér, csendes és kifinomult volt Antoine Vitez előadása. Erőteljes színpadi képei miatt a rendezőt korábban „a Baltikum Bob Wilsonjának" nevezték. Azóta erre az összehasonlításra már nincs szükség."
(
Brigitte Salino, Le Monde)

 

„A litván Hamlet olyan, mint egy könyörtelenül felzaklató ritmus, amelynek nyugtalan harmóniájától nem lehet szabadulni. Bár a színpadi képek tartalma, textúrája néha nehezen érthető, mégis elbűvölve nézzük az előadást, egyre növekvő meggyőződéssel arról, hogy remekművet látunk. A Hamlet kétségtelenül Nekrosius opus magnuma. A szokatlanul személyes előadás a rendező világképének összefoglalása éppúgy, mint színházának költészetéé. A litván rendező olyan merészséggel állítja színpadra a Hamletet, mintha saját poklát keresné benne." (Lukasz Drewniak, Lengyelország) „Nekrosius Hamletje konkrét és fájdalmasan valódi. Valódi a fizikai fájdalom, a félelem, a kegyetlenség tekintetében. A jég, a víz, a tűz, a hamu nem jelzésszerű, hanem olyan autentikus és érzékelhető, hogy valóban hideg-, mocsok- és fájdalomérzetet kelt, nem csupán a színpadi alak, hanem egyenesen a színész számára. Minden érzés és érzelem testi próbatétel a színész számára, semmi sem jelzésszerű, minden a valódiságával ráz meg. Az előadás borongó szépsége ősi és barbár, csakúgy, mint a világ, amelyről szól. Az emberiség vágóhídra vitt állatokat idéz, melyeket minden irányból halálos félelem vesz körül. Más világ sem az álmokban, sem az emlékekben nem létezik."
(Tomasz Kubiliowski, Lengyelország)

„Nekrosius Hamletje hatalmas jéghegyként emelkedett ki az Óceánból. Ez a Hamlet egy őrült munkája, ugyanakkor egy gyakorlott színházi mesteré, látnoké, aki elképesztő józansággal figyeli a világot és tökéletesen átlát az emberi lélek hiúságán. Az előadás kettős koncentrációt kíván a nézőtől, kiélezi érzékeinket – úgy érezzük, hogy szemünk és fülünk szokatlanul élesen fogadja be a hatásokat, mintha hallucinálnánk vagy álmodnánk." (Beata Gucialska, Lengyelország) „Egy ilyen Hamlet-előadás teljes zűrzavart okoz az emberi tudatban. Feje tetejére állít mindent, amit eddig tudtunk, vagy gondoltunk. Csak nagyon bölcs és szabad ember lehet olyan nagyvonalú, mint Nekrosius. Az előadást nézve nem az a legmeghökkentőbb, amit már régóta tudunk, nem az, hogy a rendező ennyire kivételes tehetség, hanem az, hogy fogalmunk sem volt, milyen darabot írt valójában Shakespeare." (Marina Zajonc, Oroszország) „Mostantól a fiatal generációk csupán az Andrius Mamontovas által megformált Hamletre fognak emlékezni. Ezzel az előadással a litván színház büszkén beléphet a XXI. századba. Felmerült, hogy a negyedik LIFE fesztivál még a megnyitás előtt bezárja kapuit, mivel a litván Hamleten aligha tehet túl bármi."
(Julijus Lozoraitis, Litvánia)

 


A „Meno fortas" rövid története



A Meno Fortas színházi stúdió 1998 januárjában alakult mint non-profit intézmény. Egyik alapítója Eimuntas Nekrotius volt. Az intézmény célja, hogy a legkülönbözőbb színházi szakembereket stúdióba gyűjtse, népszerűsítse és képviselje a litván színházat, elősegítse különböző társulatok nemzetközi együttműködését, valamint állami- és magánfinanszírozású kulturális progrmakat hozzon létre Litvániában és külföldön.
A színháznak egyetlen próbaterme van, előadásait bérelt színháztermekben tartja. 
A Meno fortas első előadása a Hamlet volt. Nekrosius már a társulat igazgatójaként rendezte meg Shakespeare Machbethjét, amelyet a vilniusi közönség először 1999 januárjában láthatott. A direktor jelenleg új bemutatón dolgozik: Shakespeare Othellóját viszi színre, a premiert decemberre tűzték ki. 

 

Eimuntas Nekrosius, a rendező:

1952-ben született. 1978-ban végezte tanulmányait a moszkvai Lunacsarszkij Színházművészeti Intézetben. 1978-79-ben a vilniusi Állami Ifjúsági Színházba szerződött, a következő évadban a Kaunas Drámai Színházban dolgozott.

1980-ban visszaszerződött Vilniusba, ahol megrendezte például Ajtmatov Évszázadnál hosszabb ez a nap című művét (1983), Csehov Ványa bácsiját (1986), Gogoltól Az orr című darabot (1991).

1991 óta a LIFE (Litván Nemzetközi Színházi Fesztivál) igazgatója. Itt állította színpadra páldául Csehov Három nővérét (1995).

1994-ben – számos elismerés mellé – megkapta az Európai Színházak Uniójától és a Taorminai Művészeti Bizottságtól az Új Európai Színházi Realitások díját.

1997-ben volt a bemutatója Shakespeare Hamletjének, amely csaknem minden jelentős európai fesztiválon részt vett és számos díjat nyert.



Az előadásról megjelent sajtóanyagokból:

 


© Design: Friends&Brothers 2000

©netrights: Magyar Színházi Portál