1904. július 15-én a badenweileri Hotel Sommer egyik szobájában, valamivel hajnali három előtt Anton Pavlovics Csehov megszólal: "Meghalok." Felesége, Olga Knyipper színésznő poharat nyúj felé, amelybe Csehov szinte belekapaszkodik: "Milyen régóta nem ittam pezsgőt!" Nyugodtan iszik, aztán a bal oldalára fordul. Nem sokkal később meghal. Teste hat nap múlva érkezik Moszkvába -- vonaton szállítják, osztrigák közt.

Csehov negyvennégy évesen halt meg, életműve a kor és Oroszország portréja. Hét főművet hagyott hátra, no meg egy -- körülbelül 250 darabból álló -- prózai életművet. Állítólag már tizenhárom esztendősen humoros és groteszk jeleneteket írt, amelyeket el is játszott a testvéreivel. Tizenöt évesen rendszeresen a karzatról nézte a taganrogi színház előadásait, később beengedték a kulisszák mögé is. Alig múlt tizennyolc, amikor elkészült a Platonov első, nyers változatával.

A színész és az író élete Csehov kedvelt témája, színpadi művei közül főként a Sirályban használt önéletrajzi elemeket. De a színházi világot már korábban is beleszőtte bohókás, gyakran párbeszédesen írott elbeszéléseibe is. S ugyancsak erről szól a tragikomikus farce, a Hattyúdal, a világ legrövidebb drámája, amely 1 óra 50 perc alatt született, s játékideje 15-20 perc.

Ezeket a történeteket fogta egybe Roger Planchon, aki összegyúrta a szereplőket, s Csehov figuráiból, mondataiból bolondos, mégis komoly színházi estet varázsolt.

Roger Planchon, a rendező:

Planchon 1950 óta játszik és rendez Villeurbanne-ben, drámaíróként gyakran ír szerepeket önmagának. Azt mondják róla a kritikusok, hogy élete a színpadon zajlik. Saját magáról viszont nem egyszer állította, hogy véletlenül lett író és rendező.
Valójában folyamatosan írt, hiszen mindig följegyezte magának reflexióit a darabokról és a dramaturgiai törvényekről. Harminchárom éves volt - sikeres és sokat foglalkoztatott rendező -, amikor az írás a hatalmába kerítette. Többször is mesélte, hogy az Ardeche vidéke inspriálta: a zord táj a tragikus szereplőivel, durva vonású lakóival, akik olykor gyöngédek, olykor viszont kíméletlenek családtagjaikkal. Planchon először versben fogalmazza meg érzéseit, aztán alakítja színpadi művé.
A kezdeti paraszti témák után közéleti témákat választott, egyebek között 1968 májusát és az algériai háborút. Legújabb darabjait egyelőre titokban tartja. Csak annyit árul el róluk: a vallásháborúk korában játszódnak.
Planchon fél évszázados színházi tevékenysége során első ízben rendezett Csehovot. A színpadi műben - természetesen - magának is írt szerepet: ő játssza Anton Pavlovics egyik legfurcsább figuráját, a részeges, ám nagyon is tisztán látó öreg komikust, Vaszilij Vaszilics Szvetlovidovot.

A Théatre National Populaire:

A Théatre National Populaire (TNP) igazi népszínház, Villeurbanne városában és az egész Rhone megyéban a kulturális élet központja. Magánteátrum, amely részben előadásainak és turnéinak bevételéből, részben állami támogatásból tartja fenn magát. Társasági szerződésében 1963-ban még azt is megfogalmazták: olyan nemzeti teátrumként kell működnie, amely művészi színvonalában fölveszi a versenyt a legjobb párizsi és európai színházakkal. Sikerei miatt 1972-ben jogot formált a névmódosításra, így lett Nemzeti Drámai Központból hivatalosan is Nemzeti Népszínház. Franciaországban a Théatre National Populaire népszínházi mozgalmat testesít meg, amelyet Firmin Gémier indított el, és amelynek az egyik legsikeresebb színházi személyisége Jean Vilar volt.
Felújítása után a villeurbanne-i teátrum 1972-ben nyitotta meg újra kapuit Roger Planchon és Patrice Chéreau művészeti vezetésében. A díszelőadás a francia kulturális élet ünnepe volt. Chéreau rendezésében mutatták be Marlowe Párizsi mészárlását, amelyben Planchon játszotta Guise herceg szerepét. A produkció a színház merőben új irányát mutatta: azóta a TNP az európai színjátszás egyik fontos találkozóhelye, előadásaival minden évben szerepel Párizsban és szerte a világban.