Részletek a kritikákból:

"A Requiem tündérmese az életről és a halálról, a köztük fennálló örök közdelemről. (…) Hőse egy névtelen öreg koporsókészítő, aki folyton számolgat, méreget és a pénz értékén meditál. (…) Az öreg zsidó figurájából Hanoch Levin remek szerepet írt, amelyet Yosef Carmon alakít, méghozzá nagyszerűen. Nemhiába Izrael egyik legnagyobb színésze ő. Carmon szerepformálásában semmi mesterkéltség nincs: nem tragikus hőst alakít, hanem egy tündérmese drámai hősét játssza el. Hatalmas erejű figuráját igazi mély lelkiséggel és érzékenységgel tölti meg. Öreg felesége, aki élete vége felé vánszorog, egyszerre türközi a férfi végtelen szeretetét és fukarságát. Az öregasszony szerepében a bámulatosan tehetséges Zaharira Harifait látjuk."
(Panagiotis Timogiannakis írása, Elefrheros Typos)

"Múlt év augusztusában meghalt a színházi ember, és ebben a darabban a betegség, a rák árnyékában önmagával száll vitába. Ez megindító, amit a főszereplő, Joseph Carmon játéka még jobban aláhúz. Különösen a lenyűgöző zárójelenet hatása alól nehéz szabadulni, amikor a három kerub a halálba vezeti. (…) A Requiem játék életről és halálról, a földi élet és a túlvilág ellentétéről, arról, hogy ez a kettő mágis újra egységet alkot. Emberekről, akik a halállal perelnek, végül mégis elfogadják, és így megtalálják a beteljesülést. Vagy azokról, akik boldogtalanok maradnak, ha a végsőkig ragaszkodni akarnak a saját vagy egy szeretett ember földi létezéséhez."
(Ekkehard Böhm, Hannoversche Zeitung)

"Amikor az öreg meghal, rájön, hogy elpocsékolta az életét, és a feleségével töltött szeretetteljes órákról álmodik. (…) Levin a három elbeszélésből miniatűr világszínházat teremtett, képi egyszerűségével, a hangulatos élő zenével, a főszerepeket játszó csodálatos színészekkel és természetesen a mesés anyaggal is."
(Andreas Berger, Braunschweiger Zeitung)

Hanoch Levin:

Hanoch Levin Tel Avivban született, lengyel családba. Filozófiát és héber irodalmat tanult Tel Avivban. Izrael legtermékenyebb és legvitatottabb drámaszerzője, akinek mély pszichológiai tudásról árulkodó költészete megrázta és elbűvölte a közönséget. 56 darabot írt, ebből 34-et állítottak színpadra, többségüket a Cameri Színházban.
Két első darabja könyörtelen szatíra volt. A Te, én és a következő háború (1968) című erősen kritizálta Izrael önelégültségét az 1967-es háború után. Következő darabja, A fürdőkád királynője (1970) gúnyirat volt az akkori miniszterelnök, Golda Meir ellen, Cameri-beli bemutatója nagy felháborodást keltett. Egyébként Levin darabjai nem nyíltan politizáló alkotások, bár témái mélyen az izraeli társadalomban gyökereznek. A legutóbbi 15 évben Levin figyelme a halálra irányult, s egészen utolsó darabjáig, a Requiemig üzenete az volt: habár élni akarunk, nincs semmi esélyünk. Levin tavaly hunyt el, 55 éves korában.

A Cameri Színház:

A színház 1944-ban alakult, alapítói között volt Josef Milo, Izrael egyik legkiemelkedőbb színházi egyénisége. A Cameri ekkor még egy művészeti tanács tulajdonában volt, ám 1971 óta Tel Aviv városi színházaként működik. A teátrumot irányító testület közéleti emberekből, értelmiségiekből és színházművészekből áll, élén Ron Huldaival, Tel Aviv - Jaffo polgármesterével.
A Cameri minden évben 6-7 bemutatót tart, az előadásokat körülbelül 600 000 néző látogatja. Fennállása óta a színház több mint 400 darabot vitt színre, ezeket összesen 20 millió néző látta.
A nyolcvan fős társulatban Izrael legnagyszerűbb színészei dolgoznak. A Cameri nemzetközi rangot vívott ki magának, jelentős fesztiválokon képviselte már országát.
Előadásaikban az ország legégetőbb társadalmi, erkölcsi és politikai témáin van a hangsúly. A Gorodisch például a hatnapos háború hősének történetét mondja el, aki aztán az 1973-as Yom Kippur háború bűnbakja lesz. A Sheindaleh és éjféli imádság bepillantást enged az ortodox világba, azon belül is az ellenséges táborok életébe. A Felügyelő az izraeli társadalomban működő bürökráciát és korrupciót leplezi le. A Gyilkosság az izraeliek és plasztinok között dúló véres háborúról szól. Ugyanakkor klasszikusok is szerepelnek a repertoáron, gyakran a mai problémák szellemében - a Tévedések vígjátéka például (Omri Nitzan rendezése) a bombázott Bejrútban játszódik, a két nép, az izraeli és a libanoni közötti békére buzdít. A színház egyik projektjét is annak szenteli, hogy bizonyos előadásokat izraeli és palesztin fiatalok együtt nézzenek meg, majd utána vitatkozzanak róla.
A Cameriben minden kedden angol nyelvű szinkrontolmácsolás van, csoportoknak pedig ugyanezt a szolgáltatást nyújták arab és orosz nyelven.
A színház igazgatója jelenleg Noam Semel, aki korábban a haifai Városi Színházat igazgatta, a művészeti vezető pedig Omri Nitzan, aki a neves Habima Színház és a jeruzsálemi Izrael Fesztivál igazgatója volt.